Korán reggel máris veszekedésre ébredni nem valami szívmelengető. Gondolom már megint a szomszédokkal van a gond. Már jó pár éve ez megy folyamatosan. Csak a vita. Mert a szüleim nem tudják elviselni a szomszédot. A szomszédok pedig a szüleimet nem. Szóval ez így klassz. Anyu,és apu elvárja tőlünk,hogy mi is utáljuk őket(vagyis én és a barátnőm). Apropó. Még be sem mutatkoztam. Máris a közepébe belevágtam a dolognak. Szóval. Szekeres Nóra vagyok, 17 éves. Gondolom felmerült bennetek az a kérdés,hogy a barátnőm miért lakik nálunk. Hát ez egy hosszú sztori,amit megpróbálok röviden elmondani.
Szóval a barátnőm Hannának(ő is 17 éves) körülbelül 3 évvel ezelött meghaltak a szülei egy autóbalesetben. Akkor voltunk 14 évesek. Aznap este volt a suli diszkó ami nem nagyon tetszett Hannának ezért elkezdett megkeresni,hogy elköszönjön mivel haza megy. De nem talált sehol ezért csak egy Sms-t küldött,hogy elment. Felhívta a szüleit,hogy jöjjenek érte. Mivel nagy hó volt ezért mikor elindultak haza felé, megcsúszott a kocsi a hídon egy belekaramboloztak az igen széles és mély folyóba. Csak Hanna élte túl. Azóta nálunk lakik és szinte már a család részévé vált. Olyan mint a testvérem. Nagy szeretetben él nálunk.
Hát röviden ennyit Hannáról. Meg úgy magamról is. Ja,talán még annyit,hogy hosszú szőke hajam van(nem festett) és kék szemeim. Imádok deszkázni,táncolni,jégkorizni. És még sorolhatnám. Szóval nem vagyok valami tipikus cicababa. De azért szeretek vásárolni is.☺
Na de vissza térve a vitára.... Barátnőmmel megint arra ébredtünk,hogy a szomszédok és a szüleim egymással vérnyognak. Álmosan kikászálódtam az ágyból,majd odasétáltam az ablakomhoz és kinéztem rajta. A szomszéd asszony egy serpenyővel(?) kalimpált ki a háza ablakából,közben bőszen magyarázott. Gondolom anya meg a konyha ablakból kiabálhat neki vissza.
-Vajon anyud is serpenyővel hadonászik lent?-hallatszott egy álmos hang mögülem.
Nevetve hátrafordultam barátnőmhöz aki már úgy szint az ablakon kukucskált ki.
-Nem,szerintem már a késsel dobálózik.-vigyorogtam,majd elkezdtem beágyazni.
Hanna hangosan felnevetett. Ezt egy beleegyezésnek veszem.
Ágyazás után rápillantottam az órámra,ami 7:25-öt mutatott. A francba! Már megint későn keltünk!
-Hannám haladjunk!-szóltam rá,mivel eléggé lassan öltözködött.-Gyors kimegyek a fürdőbe,aztán jöhetsz te is.
-Okés.-ásított. Még mindig félálomba van. Na mind egy.
Gyorsan kiszaladtam,majd elvégeztem a reggeli teendőimet. Azután gyorsan felöltöztem(közben Hannát valahogy kitaszigáltam a fürdőbe) ,majd lerohantam anyuhoz a konyhába. Ahogy sejtettem. Az ablakon keresztül üvöltött a szomszéddal,közben egy fakanállal hadonászott össze vissza. Úgy látszik jókedve van mert nem a kést használja.
-Anyu van kaja?-sétáltam oda hozzá,közben pedig fésülködtem.
Anya lassan behajolt az ablakból,majd még egy utolsó gyilkos pillantást vetett a szomszéd nőre,végül becsapta mérgesen az ablakot.
-Jó reggelt drágám! Megint későn keltetek?-sóhajtotta,majd oda dobta nekem az egyik szendvicset.
-Ja hát.. Nem keltett az óra.-haraptam bele a kajába,közben pedig próbáltam előszedni a cipős polc alól a deszkámat,mivel mindig ezzel megyek reggelente. Így olcsóbb is, meg imádok deszkázni. Tudom lány létemre kicsit furcsa,de ez van. Nem érdekel más véleménye. Hanna pedig reggelente a barátjával,szokott menni,Ádámmal szóval így pont jó.
-Hogy hogy nem keltett?-ráncolta anya a homlokát.
-Hát..-rángattam végre ki a deszkám,majd a hónom alá csaptam.-Nem tudom.. Na de mennem is kell..
Nem akartam anyának beszámolni arról,hogy még pár nappal ez előtt este véletlen rátapostunk..Tuti kiakadna és most veszekedésre nincs is időm.
-Nóri tudom,hogy titkolsz valamit..-nézett rám komoly fejjel.
-Anyu,semmit. Mennem kell a suliba. Hannust majd kifaggatod. Ádám még nem ért ide.-adtam puszit az arcára,majd felkaptam a táskám és az ajtóhoz rohantam.
Anyu gyanakvóan méregetett majd végül legyintett és útnak engedett. Gyorsan feltéptem az ajtót majd felpattantam a deszkámra és elindultam a suliba.
A mi iskolánkba három csoport létezik: Először is a menők vagyis a pláza cicák. Másodszor az olyan sehova sem tartozók(ide tartozom én és a barátaim). Végül a lúzerek más néven a stréberek. Bár én nem ítélek el senkit (kivéve a pláza lányokat) ezért szoktam beszélgetni a stréberekkel is. Nekem nincs velük bajom szerintem tökre kedvesek és jó fejek. Bár néha olyan dolgokról tudnak beszélni amikből semmit nem értek de ez már más téma.
Ahogy megérkeztem a suliba,barátnőm azonnal letámadott. Várjunk? Hogy ért hamarabb ide mint én?
-Van egy új srác a suliban!-visította izgatottan.
-Hanna! Nyugi na!-nevettem el magam.-Vigyázz meg ne hallja Ádám.
-Nem hallja.-legyintett,majd megragadta a karom és elkezdett behúzni a suliba.-Én már láttam tök menő és rohadt helyes. Kék szem ,szőke haj...A te eseted.. És a neve..
-Nem érdekel Hanna.-szakítottam félbe.-Tudod,hogy Dávid után megfogattam,hogy egy hülye srácba sem szeretek bele újból.
Barátnőm erre a válaszomra megtorpant,majd mérgesen elém állt.
-Ha te az egész életed így akarod leélni akkor tedd. Tudod nem minden fiú olyan bunkó segg mint amilyen Dávid volt.-felelte,majd szó nélkül otthagyott.
Na már megint kezdi. Minden héten eljátssza ezt. Elregéli,hogy túlkel lépjek Dávidon bla bla bla. Aztán sértődve ott hagy. De persze könnyű mondani. Mindegy is..
Odasétáltam a szekrényemhez,majd előkotortam a kulcsát. Mérgesen belehelyeztem a lakatba és próbáltam kinyitni de nem sikerült. Minden egyes reggel eljátszom ezt mert pont én fogtam ki azt a szekrényt ami rosszul nyílik. Az én formám.
-Na mi van Nóri?-jött el mellettem vihogva Niki,az egyik pláza cica.- Már egy szekrényt sem bírsz kinyitni? Mi jön ezek után?
Az irritáló hangjától azonnal felment bennem a pumpa és most szimplán képes lettem volna beverni neki,de nem tettem. Most nincs erőm verekedni. Csak azért csinálja,hogy felbosszantson,de én nem adom meg neki ezt az örömöt.
Deszkám a falnak támasztottam,majd újra megpróbálkoztam kinyitni,mikor hirtelen egy kéz kikapta a kezemből a kulcsot,majd a testével arrébb tolt a szekrényemtől. Felnéztem az illetőre. Nem volt ismerős. Szőke haj,kék szem.. Óóó. Várjunk csak. Nem ismerős és a kinézet stimmel... Ez az a srác akiről Hanna beszélt!! Ó szent ég.. De szerencsétlen vagyok ma reggel.
Az új fiú egy ideig bénázott a zárral majd ráunt,és egy nagyot ütött a szekrénybe,ami azonnal ki is nyílt és látványt nyitott a benne lévő Justin Bieber poszterekre.. Mindenki rajtam a röhögött.. De jó.. Máris "szimpi" ez a srác.
-Kösz.-csaptam be gyorsan a szekrény ajtót.-Most már elmehetsz.
-Igazából az a titka,hogy rákel egyet verni és akkor jó lesz.-kacsintott rám.
-Jól van. Most már elmehetsz.-néztem rá megvetően. Igazából ha jobban megnézzük tök szép szemei vannak. És tényleg helyes... És az ajkai.. ah olyan teltek meg ..na álljunk csak meg. Miről beszélek én?? Térj észhez Nóri!
A fiú mintha meg sem hallotta volna bunkózásomat elmosolyodott,majd lazán neki dőlt a szekrénynek.
-Szereted Justin Biebert?-vigyorgott.
-Igen.-feleltem. -És most tessék. Nyugodtan ítélj el.
A srác még jobban elvigyorodott,majd ellökte magát a szekrénytől,és a fülemhez hajolt.
-Nem foglak.-súgta,közben a szívem a torkomban dobogott.-Mivel...semmi bajom nincs a gyerekkel.
-Komoly?-kerekedtek el szemeim.
-Ja. Birom a stílusát. Meg pár száma is klassz.-mosolygott.-De azért ne értsd félre. Nem vagyok a fanja.
Nagyot nyeltem. Első srác aki nem ítél el Justin miatt. Na jó helyesbítek: Első srác aki nem szivatja Justint. Mint például itt az élő példa: A fiúbarátom imád engem de egyszerűen nem tudja elfogadni,hogy nekem az életemben ott van Justin is. Ezért sokszor elkezdi fikázni,ami miatt elkezdünk veszekedni.
-Öhm..-haraptam bele alsó ajkamba.-Új vagy gondolom..és..
-Rosszul gondolod.-szakított félbe nevetve.
Értetlenül meredtem rá. Nem tudtam miről beszél,amit ő is észrevett mivel folytatta azonnal:
-Nagybátyám itt az igazgató.Ide jártam már pár évvel ezelőtt is csak kikellet utaznom a szüleimhez Amerikába.
-Tényleg?-képedtem el.-És te akkor folyékonyan tudsz angolul?
-Aha.-bicentett.
-Jó neked.-mosolyogtam,közben a cipőm orrát bámultam.Nem mintha valami érdekes lenne..-Én nekem nem megy nagyon az angol. Vagyis nyelvtana megy írásban, csak hát ha már beszélnem kéne folyamatosan...Az úgy már nem okés.
Nem is tudom,hogy mi ütött belém. Valahogy olyan szimpatikusnak látszott a srác. Jó volt vele beszélni,úgy éreztem,hogy megbízhatok benne.
-Hát segíthetek ha szeretnéd.-felelte vigyorogva.
-Komolyan?-kaptam fel a fejem.
-Ja.-bólintott.-Amúgy meg.. Ákos vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Nóri.-viszonoztam a kéznyújtást.
Ezután beállt a kínos csend. Vagyis nem tudom,hogy kínos-e ,de csak bambán bámultam a földet, Ákos meg engem. Ez így ment addig (kb 1 perc) míg eszembe nem jutott egy kérdés.
-Kik innen a haverjaid?
-Ricsi,Márk,Roli,Boldi,Sanyi.-sorolta,majd megállt.-Meg a többi.
Tátott szájjal bámultam rá. Basszus ezek a fiúk a legmenőbbek a suliban! És ezzel nem is ez a baj,hanem az,hogy még általánosban szétszekáltak engem azért,mert mindig olvastam még szünetben is. Már csak az a kérdés,hogy akkor Ákos is velük volt-e.
-Általánosban meddig maradtál itt?-néztem a szemeibe,amik mellesleg gyönyörű kéken csillogtak.
-6-ik-ig.-felelte egy kis gondolkodás után.-Miért?
Gyomrom görcsbe rándult... Az elött piszkáltak még.. Még 4-ikben.. Azóta utálom azt a bandát.. Csak remélni tudom,hogy Ákos nem volt köztük. Mert nekem eddig tökre szimpatikus volt..
-Emlékszel egy lányra? Akit mindig piszkáltak a haverjaid?-tettem fel a kérdést remegve.
Elgondolkodott,majd vállat vont.
-Asszem volt egy-mondta-Ja igen. Folyton olvasott. Tiszta stréber. Asszem az évfolyamtársam volt. Nem tudom már. De vicces volt az tuti.
Torkomban lévő gombóc egyre erősebben szorított. Próbáltam lenyelni de nem ment. Szemeim könnybe lábadtak. Tehát ő is benne volt. És még most is viccesnek találja. Túl hamar megitéltem. Nem kellett volna.. Jól emlékeztem..
-Nóri? Minden oké?-méregetett értetlenül.
Nem feleltem,csak mérgesen ellöktem a szekrényemtől,és elindultam az osztálytermem irányába.
-Nóri! Most mi van? Mi bajod?-kiáltozott utánam de nem figyeltem rá. Könnyeim vissza folytottam,majd gyorsan beszáguldottam a terembe. Levágódtam a padomra,majd ráhajtottam a fejem.
Említettem már,hogy barátkozok stréberekkel és menőkkel is igaz? Hát elmondom miért. Kiskoromban nagyon jó tanuló voltam,és a velem egy szintűekkel barátkoztam akiket ma már lúzereknek hívnak. Ahogy gimis lettem megváltozott minden. A kinézetem (jó értelemben) mások rám sem ismernek. A magasabb rendűek (a menők) befogadtak. De nem akarok sehova sem tartozni. És nem is fogok.
A szívás az,hogy gimibe az A és B osztályt egybe vonták szóval ha igaz akkor Ákossal egy osztályba fogok járni még 2 évet. Hogy fogom én ezt kibírni??
-Nórim minden okés?-ült le mellém Hanna.-Úgy száguldottál be mint egy tank.
-Hanna-morogtam halkan-A tankok nem száguldanak.
-Ööö. Ja igen.. Akkor ez rossz példa volt.-nevetett fel kínosan.-Akkor mint egy..
-Nóri!-rontott be a terembe Ákos,ezzel félbe szakítva barátnőmet.
-Jaj istenem...ments meg-morogtam majd vissza tettem a fejem a padra.
Hannus felvillanyozva ugrott fel mellőlem.
-Ó szupcsii taliztatok már?-ugrált örömében.-És mi volt? Szimpi? Hol taliztatok? Mennyit dumáltatok? Mondj már valamit!-rángatta a vállam.
-Álmos vagyok..-feleltem tömören. Végül is azt mondta,hogy mondjak valamit... Ez is valami.
-Engedj ide..-hallottam mögülem Ákos hangját,majd éreztem ahogy leül mellém. A fejem még mindig nem emeltem fel amit nem is terveztem.
-Valami rosszat mondtam?-kérdezte.
-Nem beszélek tirpákokkal.-motyogtam.
-Hogy mikkel?-nevette el magát.
-Az olyan emberekkel amilyen te vagy.
Nem vártam meg,hogy reagáljon. Kilöktem magam alól a széket,majd felálltam,és átültem egy másik helyre. A tanár úgyis ültetést tervezett mára,szóval tökmindegy. Hanna is felkapta a cuccát,majd még súgott valamit Ákosnak,aztán átcuccolt mellém. Nem vagyok valami kíváncsiskodó de azért érdekelt most,hogy mit mondott neki.
-Mit súgtál neki?-kérdeztem feszülten.
Hanna épp szólásra nyitotta a száját,de végül vissza csukta. Elmosolyodott. Hátra se kellett nézzek mert azonnal tudtam,hogy Ádám lépett be a terembe. Megfordultam. Jól gondoltam. Vigyorogva jött felénk,majd egy nyálas csókot adott a barátnőmnek. Fúj. Nem szégyellem én még nem csókolóztam sohasem. Az igazira várok.
-Na itt vagyok szerelmem,csak wc-n voltam.E rövid idő alatt is nagyon hiányoztál.-mosolygott,majd rám pillantott.-Szia Nóri.
-Ettől a nyáladzástól mindjárt elhányom magam-morogtam.
-Oké-nevette el magát-Látom ma is jó kedved van.
Gúnyosan rámosolyogtam majd ráhajtottam megint a fejem a padra. Olyan érzésem volt mintha valaki folyamatosan engem nézne... Lehet,hogy csak én képzelem be,de hát na..
-Élvezem,hogy így szeret.-nevetett Andrew.
-Nyugi bír téged csak most összekapott valakivel azért ilyen.-magyarázkodott a barátnőm de hiába. Egy jó ideje haragszom már Ádámra és ez szerintem egy darabig még így marad. Felemeltem a fejem,mire mindketten rám pillantottak. Mindig úgy éreztem,hogy figyelnek. Lassan hátra néztem,de azonnal meg is bántam. Ákos figyel egy folytában.. Gyorsan elkaptam a fejem,majd Hannához fordultam.
-Mit súgtál neki?-kérdeztem egyre idegesebben.
-Semmi különöset-nevetgélt. Ismerem ezt a nevetését. Ez a "igazából csak segíteni akartam de nem hiszem,hogy te ezt dijaznád" nevetés.
-Mit tettél?!-pánikoltam.
-Semmit! Csak annyit mondtam neki,hogy "nyugi az elején morci de majd megpuhul".
-Megpuhul?-csaptam a homlokomra idegesen.-Mint a csiga vagy mi?? Hanna ah miért cselekedsz a helyemben?!
-Én csak jót akarok!
-De ezzel nem teszel jót!-kiabáltam.
-Ne ordíts már! Csak segíteni akartam!-emelte fel ő is a hangerőt.
Az egész osztály minket nézett. Király. Ennél cikisebb már nem is lehet.
-Amm...-szólt közbe Ádám.-Miről is van szó?
-Fogd be!-kiáltottunk rá egyszerre a barátnőmmel.
-Jolvan nyugi na..-tette fel a kezét védekezés képpen majd leült mögénk. Onnan figyelte az eseményeket.
-Tudod ki Ákos?-suttogtam halkan.
-Ki?
-Emlékszel 4-ikre? Mikor szétszekáltak?
-Aha.
-Na ő az egyik azokból.
-Ne...-sápadt el.
-De. Ezért kérlek ne intézkedj meg semmi. Megpróbálom valahogy túlélni a napot. El kell kerüljem nagy ívben.
-Számíthatsz rám.-ölelt meg.
-Köszi.-mosolyodtam el.
